A korona cseppet sem komor modora
Vuhanban leptem meg először a nagyvilágot,
Mikor egy tobzoska húsából kijövet megláttam a napvilágot.
Sültként szervíroztak rizs mellé hajnalra,
Így kerültem egy szépen terített asztalra.
Gyorsan széledtem szanaszét osztódva,
Az éhesen korgó, beszűkült gyomrokba.
Új gazdám egy kínai kofa lett,
Aki a zsúfolt piacon nagy burjánzás elé vetett.
Az áruk közt vígan portyáztam emberről emberre,
Ezrek ismertek meg már másnap reggelre.
Híres lettem, s becsvágyam nem hagyott alább, hanem erőre kapott,
Amint legyőztem nem csak a kofát, de koldust, orvost és papot.
Lezárták a várost, aztán az egész tartományt,
De én terjedtem sorompón, majd kontinenseken át.
Bejártam a tengert is egy luxushajón imbolyogva. S hogy jutottam Tirolba?
Egy angol turista nyelvén tapadtam meg titokba.
Aki repulőn engem a sokat hallatott
Európába juttatott.
S az izgalom bennem egyre csak fokozódott,
Mert később ez az angol igen nagy terjedést okozott ott.
Ugyanis egy tiroli kis kocsmában,
A jó sör mámorában,
Ő, meg a többi ittas pacák,
Szájból szájba köpdöstek egy nyállal jól átitatott pinponglabdát.
Innen egy olasz csaposba belebújva,
Jutottam a mesés Bergamoba.
Magamba szívva az olasz temperamentumot,
Kihoztam magamból a maximumot.
Átmentem Spanyolba, Franciába és az USÁba, meghódítottam Angliát!
Ön mégsem enged engem a küszöbön át?
Pedig híres lettem, akár a pestis vagy a spanyolnátha.
Tömegeket pusztítok és juttatok kórházba.
Engem kérem senki ne tartson gonosznak, hibásnak.
Vírus vagyok, fertőzök. Hát mi mást csináljak?
Bizony inkább megillet minden tisztelet.
Hisz gondosan látom el hivatott tisztemet.
Engedjen be kérem, hagyja azt a domesztoszt,
Hisz úgyis a nyájimmunitás lesz ami vigaszt hoz!
