Már a harmadik cigimet szívom a kávézóban, ahova megbeszéltük a találkozót. A domb aljából induló, sűrűn burjánzó bokrok közt felfelé futó lépcsősort bámulom, mintha ettől hamarabb jönnél. Szürke és nyirkos minden, nem esik, mégsincs rajtam kívül senki a teraszon.

Egy közös ismerős facebook oldalán találtam rád. Megakadt a szemem a neveden: Hatsumoto. Fogalmam sem volt, hogy te vagy az, de te jutottál eszembe róla, mert mindig Japánba készültél tanulni a gimi után. Nem mutatsz meg sokat magadból, vagy hátulról látszódsz, vagy egy-egy apró részlet villan ki az arcodból a hajad mögül. Vörösre festeted, de nekem úgy is tetszett, ahogy volt. Te úgy hívtad seszínű, mert se szőke, se barna nem volt. Még mindig érzem az ...

Háttal a bejárati ajtónak dőlve, olyan erővel tört elő belőle a zihálás, hogy a nagyszobából terjedő, fülsértő horkolást percekig meg sem hallotta.  Aztán besurrant a kisszobába és magára csukta az ajtót. Bár a zajok miatt hiába. Ugyanis egy gondosan oda rajzszögezett, rozsdabarna anyagdarab töltötte be az űrt, a réges-rég kitört ajtóüveg helyén. Az íróasztal alá bújt, hogy ott várja haza az anyját. Drazséra gondolt, és szomorúan a térdére hajtotta a fejét. Valahányszor sikerült hihető elképzelést gyártania, arra vonatkozóan, hogyan menekülhetett meg a kutya, a tigris képe folyton belerondított a gondolataiba. Végül álomba sírta magát.

Drazsé két éve furakodott az életükbe. Bár Cserzsa szerint ez inkább volt ...

Rakottkrumpli volt az edényben. Megmelegítette a tűzhelyen, majd az asztalnál kanalazni kezdte. A sufni felől puffanást hallott, aztán kis zörgést és kinyílt a hátsó ajtó. Sietősre váltott az ebéddel, de a ritmustalan léptek hallatán alig-alig csúszott le falat a torkán. Feldúlt férfi lépett a konyhába. A küszöbön megingott, nekidőlt az ajtófélfának és mintha pont így tervezte volna, megállt rendbe szedni magát. Túlzásba nem vitte, hátrasimította kétoldalt kopaszodó sötét haját, két tenyerét végig húzta soknapos borostáján és egy kisebb lendülettel újra útnak indította magát. Tekintete, mint az olcsó bor – amit megivott – zavaros volt és sötét. A kislányt észre sem vette, csak fújtatva szitkozódott, mintha valami ...

Cserzsa ma is a Nagyerdőn át ment haza az iskolából. Szerette az erdőt, mert nem sokan jártak arra. Leszámítva persze azt az egy-két szerelmespárt, akik szívesen bújtak el a fák között, vagy sétálgattak kézenfogva a salakkal leszórt aprócska útvonalon. Ő inkább a sűrűn benőtt ösvényeken járt, így nem zavarták egymást. Egyszer-egyszer találkozott egy morcos tekintetű csövessel, aki az erdőt kettévágó folyó partján, a legsűrűbben benőtt bokrok, fák aljában épített magának átláthatatlan bunkert. Előfordult, hogy meglátták egymást, de olyankor a csöves pillanatok alatt eltűnt a sűrűben. Az osztálytársai sokszor oktatták ki, hogy milyen buta, minek megy oda, "ott vandálok, meg huligánok vannak, hát nem félsz, hogy egyszer ...