A tigris - 1.
Tisztáson
A zsizsegős élet hangja egyre erősebben duruzsolt a kis fülbe, ahogy az óvatosan ereszkedett bele a csiklandozó, hűvös pázsitba. Két hosszú copf kúszott hátrafelé, míg elöl huncut barna szemek mustrálták a fűszálakat.Hirtelen egy szöcske pattant a kislány elé. Erre ő sebesen kosarat formázva tenyeréből, elkapta a kis pattogót.
- Megvagy! – szorosan két kezébe zárta, majd a hátára fordult.
Bekukucskált, és megrázogatta a kővé dermedt áldozatot. Aztán ujjai mégis engedni kezdtek a szorításból, megkegyelmezve ezzel a zsákmánynak. De az csak ült tovább megszeppenve a rózsaszín tenyéren, egészen addig, amíg a kislány apró fuvallattal útjára lehelte.
Kép: Cereja
